Ha egy szóval kellene összefoglalnom a III. Esély Kupát, akkor azt mondanám BÜSZKESÉG
Büszke vagyok a ZVE vívók szüleire, hogy a verseny előkészítésben és visszarendezésében ismételten önkéntesen és lelkesen részt vettek, az „öreg rutinok” mellett új arcok is megjelentek, amikor kellett a segítség!
Büszke vagyok az ép vívótársakra, akik a terem berendezésén kívül a verseny lebonyolításában is nagy szorgalommal részt vettek! Sem a zsűrik, sem a nap során végig jelen lévő segítők munkája nélkül a versenyt nem tudtuk volna megrendezni.
Büszke vagyok kerekesszékes vívóinkra, akiknek nem számított, hogy mennyi idősek, milyen fokban sérültek, milyen a felkészültségi szintjük egyik-másik fegyvernemben, hogy hány kilométert kell utazni, akik nem kerestek kifogást arra, hogy miért NE vegyenek részt! Példaértékű, hogy 4 egyesület 26 vívója vett részt a versenyen.
Büszke vagyok a kerekesszékes vívók szüleire, akik biztosítják a nem könnyű mindennapok terhei mellett a lehetőséget, hogy gyermekeik sportolhassanak, közösségi életet élhessenek, sikeresek legyenek!
Büszke vagyok az infrastruktúrára, aminek köszönhetően egy nívós rendezvényt tudtunk létrehozni saját eszközökkel! Mindössze 2 kölcsönpástra és néhány székre volt szükségünk ahhoz, hogy 8 páston gördülékenyen tudjanak haladni az asszók.
Büszke vagyok, hogy a Kerekesszékes Szakvezetéssel és a Paralimpiai Bizottsággal való jó kapcsolatunknak köszönhetően a lebonyolításban együttműködő és segítőkész volt mindenki, és rendezvényünket figyelemmel kísérték!
Büszke vagyok a meghívott vendégekre, hozzászólókra, mert minden elhangzott mondat arról szólt, amiről szólnia kellett: a sport és a közösség által megélt boldogságról!
Büszke vagyok, hogy szponzoraink kitartanak mellettünk, és a Magyar Vívószövetség támogatásával kiegészítve ismét lehetővé tették, hogy jelképes nevezési díj (süti, üdítő) mellett is ki tudtuk gazdálkodni a költségeket!
Büszke vagyok, hogy remek kapcsolatot alakítottunk ki a Hevesi Sándor színházzal, és értékes ajándékuk mellett őszinte érdeklődéssel szántak ránk időt!
Büszke vagyok edzőtársaimra, fegyvermesterünkre, gyógytornászunkra és állandó segítőinkre, hogy társadalmi munkában, energiát és időt nem kímélve felkészítették a vívókat és a nap során végig támogatták őket a versenyzésben!
És végül rendkívül büszke vagyok Béci bára, aki elindította 6 évvel ezelőtt ezt a szekeret, ami megállíthatatlanul robog tovább…
Dr. Matyovszky Balázs