Hogy kerül a csizma az asztalra, vagyis a kerekesszék a színházba?
A közelmúltban nagyon megtisztelő felkérést kapott a Zalaegerszegi Vívó Egylet. A Hevesi Sándor Színház műsorára tűzte a Rómeó és Júlia modern feldolgozású színdarabját, amelyben a vívójeleneteket is szerették volna „áttenni” a mába. Ezért a kardozós jeleneteket érintő színészek ellátogattak egyesületünkhöz. Tybaltot alakító Baj László ott pillantotta meg a kerekesszékes vívás kellékeit és ötlete Mihály Péter rendezőnek is megtetszett. Módosították az eredeti tervet és a rendező úr úgy döntött, hogy Tybalt kerekesszékes kardvívóként fog begördülni a jelenetbe.
Ettől a pillanattól kezdve a színészek betanítása, a jelenetek kitalálása a kerekesszékes edzők megtisztelő feladata lett. Szerettük volna a jelenetben ábrázolni a vívó sportoló és az amatőr kaszaboló közti különbséget, ezért Tybaltot az első edzéseken rendes vívóruhába öltöztettük és beültettük vívópartnernek kerekesszékes sportolóinkhoz.
Innen jutottunk el lépésről lépésre az utcai vívójelenetig.
Izgalmas volt látni, hogy hogyan épül fokozatosan a végeredmény. Voltak vívótermi, próbatermi, nagyszínpadi „edzések”, de nyilván a jelmezek tették igazán látványossá a jelenetet. A jelmezes főpróbán a fény és hangtechnika koronázta meg a munkánkat.
Nagyon élveztük ezt a feladatot, ami annak is köszönhető, hogy a színház munkatársai egytől egyig együttműködőek és segítőkészek voltak. Szerintünk ők is élvezték a közös gyakorlásokat.
Viszonzásul az egész kerekesszékes csapatot meghívták a darab premier előtti főpróbájára és a színház vezetősége hozzájárult, hogy egy kis bemutatkozó sarkot alakítsunk ki a földszinti várakozó térben.
Az installációnkban szerettük volna megmutatni, hogy honnan indultunk, hol tartunk, és mik a céljaink. Természetesen támogatóink is helyet kaptak a bemutatkozó felületünkön.
